Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. Majd a recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről meg soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonkeppen csak három emberről van szó.

Nagyon érdekes, úgyhogy néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Nem sokat törődsz a hírrel, de aztán vasárnap, útban hazafele a gyülekezetből a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem 30. 000-ről, és most mar a TV is foglalkozik a témával. Az atlantai járványügyi központból embereket küldenek a terepre, hiszen egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel meg eddig nem találkozott az emberiség. Hétfő reggel, mire felkelsz, mar minden újság vezércikke a történet. Most mar nem csak India, de Pakisztán, Afganisztán, és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszelnek. Az elnök tartott valami beszedet, meg mondta, hogy O is, meg mindenki a kormányban imádkozik és reménykedik, hogy minden rendbe jön. De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen. Hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európa-sokkoló bejelentést tesz közzé. Bezárják a határaikat. Indiából, Pakisztánból vagy bármely érintett országból érkező repülőjáratokra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén.
    A hír hallatára kiver a verejték és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi műsorát. Az állad a térdedet verdesi, amikor egy tudósító bejelentését meghallod. Egy férfi, Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is. Kitör a pánik.
    Mindössze annyit tudnak róla, hogy mikor kiüt rajtad a vírus, tulajdonkeppen mar egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlen állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, aztán meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl késő. Southampton, Liverpool, Northampton. És kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következő bejelentést teszi: "A nemzeti biztonság érdekében minden repülőjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve. Ha szeretteik tengerentúlon vannak, sajnáljuk. Addig nem térhetnek vissza, amíg meg nem találják az ellenszert."
    Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszelnek, hogy 'mi lesz, ha a mi országunkat is eléri?' És a lelkipásztorok is már Isten büntetésének hívják a keddi istentiszteleten.
    Szerda este éppen a gyülekezeti imaalkalmon vagy, amikor valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe. "Kapcsoljatok be a rádiót, kapcsoljatok be a rádiót!" És míg a gyülekezet feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre, megtörténik a legrosszabb, amire számítani lehetett. Két nő a New York állam egyik Long Islandi korhazában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem működik. California, Oregon, Arizona, Florida, Massachusetts. Úgy tűnik, hogy csak úgy söpri el a határokat a vírus. Aztán teljesen váratlanul érkezik a hír. Megfejtettek a rejtélyt. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéshez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész országot felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy e vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Amikor a szirénák megszólalnak a varosban, gyorsan szálljon mindenki a kocsijába, és mihamarabb menjen el a kórházhoz.
    Természetesen mikor családoddal pénteken, késő este a kórházhoz értek, mar a parkolóban kígyózik a sor. Nővérkék és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vert vesznek, majd arra kérnek, hogy maradjatok a parkolóban és, csak ha halljátok a neveteket, akkor mehettek haza. Szomszédaiddal együtt rémülten állsz, azon gondolkodva, hogy vajon mi is történik itt valójában.
    Hirtelen egy fiatal férfi szalad ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál, és egy korlapot lebegtet. Mi? Újból kiabál! És a fiad megragadja a kabátod ujjat: "Apu, az én nevemet kiabálja." És mielőtt bármit tehetnél, megragadjak a fiadat.
    "Egy pillanat. Álljon meg!" Amire azt válaszolják: "Semmi baj, minden rendben. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa."
    Öt feszült pillanat múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odamegy hozzatok, és azt mondja: "Köszönjük, Uram. A fia vére tökéletes. Tiszta, és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert."
    Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, nevet és sir. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged felre von. "Beszelhetnek önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú. Ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot."
    Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját. "M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle?" És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik. "Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz!"
    "De-de...maga nem értheti. O az egyetlen fiam."
    "De mi a világról, az egész világról beszélünk itt. Kérem, írja alá. Mindre szükségünk van!"
    "De nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?"
    "Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná?"
    Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos: "Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük."
    Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt mondja: "Apa? Anya? Mi történik itt?" Meg tudod fogni a kezeit, és azt mondani neki: "Fiam, anyukád és én szeretünk téged nagyon, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjék veled, ami elkerülhető. Érted?" És amikor az idős orvos visszajön, és azt mondja: "Sajnálom, el kell kezdenünk. Emberek ezrei halnak meg világszerte." El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat amint azt mondja: "Apa? Anya? Apa? Miért...miért hagytok el?"
    És aztán a következő heten, amikor fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy vannak, akik ugyan eljönnek, de csak egy álcázott mosolyt csalnak az arcukra, hogy úgy tűnjön fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani:

    "ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALAN JELENT EZ NEKED VALAMIT?"

    Vajon Isten is ezt szeretné mondani?

    "A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM MENNYIRE FONTOS VAGY?"